Közeleg az Advent. A várakozás egyfajta megújulás is.  Kitakarítjuk otthonunkat, rendezzük személyes kapcsolatainkat, ápoljuk lelkivilágunkat. Miért ne tehetnék ilyenkor környezetünkért, a teremtett világért? Teás dobozba rejtett üzeneteken keresztül 24 napos környezettudatos kihívásra invitálok minden családot és osztályt, akik elkészítik ezt a naptárt.

Szükséges eszközök:

• teás doboz, 24 db. teafilteres tasak,
• karácsonyi mintás csomagoló papír,
• ragasztó,
• papírvágó olló, kis hegyes olló,
• hegyes grafitceruza,
• szépen író toll,
• 24 üzenet A4 papírra kinyomtatva. Letölthető itt: doc és docx formátumban.

Elkészítés:

• A teás dobozt szedjük szét óvatosan és terítsük ki!
• A kiterített kartont rajzoljuk körbe a csomagoló papír visszáján! A dobozt behajtogatva, vagy vonalzó segítségével húzzuk meg a hajtásvonalakat is! Az igazi az volna, ha előző ünnepekről megmaradt használt csomagoló papírral borítanánk be a teás dobozt.

• A karton színét ragasztózzuk be! A házi ragasztónál (ennek elkészítését a blogban megtalálod), nagy felületről lévén szó, figyeljünk oda, hogy egyenletesen vigyük fel az ecsettel. Éppen elég legyen a ragasztó, de ne is ázzon el a vékony csomagoló papír! Ellenőrizzük, hogy a karton széleire is került-e ragasztó!
• Várjuk meg, amíg teljesen megszárad a borítás!
•  A gyári helyeken ragasztózzuk be a füleket, majd hajtsuk össze és rögzítsük a dobozt! A száradásig használhatunk gémkapcsot, vagy irodai csipeszt. 
• Díszítsük ki csomagolópapírral a teás tasakokat! Számozzuk meg! A teafiltereket is megtarthatjuk akár, azok mellé rejtve az üzenetet, így közös teázás alkalmával beszélhetjük meg az adott feladatot.
• A felvágott üzeneteket helyezzük a tasakokba, a tasakot a megszáradt dobozkába!

A kihívásról....

24 olyan feladatot igyekeztem összeszedni, amit némi magyarázattal az alsó tagozatosok is megértenek, és egyedül vagy szülői/tanítói segítséggel megvalósíthatnak. Ezeket azonban egyéniségtől, körülményektől függően variálhatjuk, módosíthatjuk, így szerkeszthető formában készítettem el. Tartalmaz kézműveskedést, búvárkodást, hosszabb vagy rövidebb, egyéni vagy csoportos munkát, iskolában vagy otthon elvégezhető kihívást. Nem lehet elég korán elkezdeni a környezettudatos életvitelt! 

Régi álmom teljesült ezzel az egyszerű albummal, hiszen a ragasztó, a festék és még a papír is házi készítésű. ( A ragasztó és a papír leírását lásd korábbi bejegyzéseimben.) Blogom bevezetőjében írtam arról, mennyire rátelepedett a kereskedelem az alkotásra. A scrapbooknak (ha ez a kezdetleges kis füzet annak nevezhető), pont a személyesség a lényege. No, megértem, hogy a minőség sem utolsó szempont, de ez az egyensúly felborulni látszik fogyasztói társadalmunkban. Legrosszabb élményeim a hobbi boltokban a kottapapír mintás stencil, a zacskóban árusított szárított narancs, vagy a "csináldmagad" kollekciók. Holott csekély találékonyság meglátni egy kidobásra ítélt újságpapírban az albumba illő gyönyörű mintát. Így nemcsak személyesebbé varázsoljuk alkotásunkat, de hulladékmentesek maradunk. 

Sokféle festékreceptet kipróbáltam a napokban, de egyik sem vált be igazán. Színben és állagban sem hozták a várva várt sikert. A legegyszerűbb és leginkább festéknek mondható kutyulék a klasszikus tempera receptjéhez áll a legközelebb( tojássárgája+ételfesték+ecet+ pici olaj). Gyerekeknek nem ajánlott! 

Végül valami egészen egyszerű módon díszítettem a merített papírt. Ecetes olajos céklalével és ételfestékes vízzel fröcsköltem pettyeket rá. Az olaj azért fontos, hogy ne ázzon át a papír mielőtt nyomot hagy a festék. De lássuk a hogyan is készült lépésről lépésre ez az album!

1. A merített papírt méretre vágtam. (Merített papír készítéséhez lásd korábbi bejegyzésem!) Körberajzolhatunk bármilyen kártyát, kártyanaptárt.

2. Megterveztem a fényképek helyét, sorrendjét. A fotók nem aktuálisak, a nyári emlékeket elevenítik fel, ugyanis a nyáron kinyomtatott, fel nem használt képeket vettem újra elő.

3. Fröccsintéssel, vagy könnyed ecsetvonással díszítettem az üres oldalakat, vagy kisméretű fotók körüli üres helyeket. Cékla és ételfesték mellett, a vöröshagymahéj leve is jó szolgálatot tehet.

4. Felragasztottam a fényképeket házi készítésű ragasztómmal. (Ragasztó készítéséhez lásd korábbi bejegyzésem!)

5. Megterveztem és díszítettem a borítót. A szárított levendulát ragasztópisztollyal rögzítettem.

6. Tűvel, cérnával összevarrtam az oldalakat. Óvatosan, mert a merített papír hamar elszakad. De ha így járunk az sem baj, mert könnyen ragasztható. Ha nem a cérnánál szakad el, még a stílus részét is képezheti.

Merített papírból szép ajándékokat, karácsonyi lakásdíszt is lehet készíteni teljesen hulladékmentesen, de ez az album a fényképekkel most megszólított.

Alkoss hulladékmentesen a Lapulevéllel! Jó szórakozást!

A házi ragasztós bejegyzésemben, ígértem, hogy hamarosan festéket készítek és beszámolok a tapasztalataimról. De mielőtt belemélyednék a festékkotyvasztás rejtelmeibe, bemutatnám a hulladékmentes kreatív hobby másik fontos eljárását: a papírmerítést. Ha kézműves kellékeinket - a kozmetikai cikkekhez, élelmiszerekhez hasonlóan - mi magunk állítjuk elő, kíméljük környezetünket, csökkentjük ökológiai lábnyomunkat, hiszen ezek a termékek nemcsak csomagolásmentesek, de összetételük is többnyire környezetbarát. 

A papírmerítés külön sajátossága az újrahasznosítás még inkább visszaszorítja a hulladéktermelést. Az általam leírt módszer saját tapasztalaton alapul. Sok mindenben eltérhet az eredeti mesterségtől.

Szükséges eszközök:

• újságpapír, használt fehér papír, tojástartó stb.
• kidobásra ítélt, bevizezett vagy összegyűrt papírzsepi, papírtörlő, ami nem koszos
• drótvállfa vagy fakeret
• fél pár nylon zokni vagy szúnyogháló
• lavór vagy kád
• turmixgép
• műanyag tálca

Munkamenet

• Elkészítjük a keretünket. Hosszabb távon érdemes a fára rárögzített szúnyoghálót alkalmazni, de ezúttal kipróbáltam, hogyan lehet otthon a legegyszerűbben papírt meríteni. A drótvállfából keretet készítünk és ráhúzzuk a fél pár harisnya zoknit.

• A papírt feldaraboljuk. 2,5 évesemmel így gyakoroltuk a tépést és az ollóhasználatot.
• A feldarabolt és a néhány óráig vagy egy napig ázott papírt leturmixoljuk. Tovább ne hagyjuk állni, mert beposhad! Turmixolásnál felöntjük annyi vízzel, hogy vigye a gép.

• Az így kapott masszát beletesszük a lavórba.
• Ha szép puha papírt szeretnénk, tovább hígítjuk, amíg nem lesz teljesen folyékony. Függőlegesen belehelyezzük a keretet, vízszintesre fordítjuk majd a rajta úszkáló pépet a keret könnyed mozgatásával egyenletesre oszlatjuk.
• Ha kemény karton előállítása cél, nem hígítjuk fel a masszát, hanem turmixolás után a lavórba helyezett keretre rakosgatjuk, majd kézzel nyomkodjuk szét.
• Kiemeljük a vízből a szerkezetet és a műanyag tálcára elhelyezzük értelemszerűen papírral lefelé. Tenyerünkkel lapító mozdulattal kinyomkodjuk a vizet a masszából, és szépen, óvatosan de határozott mozdulattal lehúzzuk a harisnyát.
• Kitesszük a napra vagy a fűtőtest mellé száradni. Ha megszáradt, óvatosan leválasztjuk a műanyag tálcáról.
• Ollóval méretre szabjuk a papírt, és a szükségtelen rojtokat lenyírjuk.

• Papírt gyerekekkel is készíthetünk, de az elkészült munkát is felhasználhatjuk kreatív célra. 
• A merített papírt kagyló, levél stb. lenyomattal is díszíthetjük.

Hamarosan beszámolok a festékkészítés rejtelmeiről és ha kíváncsiak vagytok, mire ez a nagy felhajtás (ragasztó, papír, festék készítése), kövessétek a Lapulevél Blogot!

Natúr joghurtot rendszeresen fogyasztunk. Még nem vállalkoztam, arra, hogy magam készítsem el ezt a tápláló finomságot, habár erre is kiváló receptek találhatóak az interneten. A poharak hamar összegyűltek, mert sajnáltam kidobni azokat. Először pancsoltunk velük a kádban, később rakosgattuk. Szeretik a gyerekek a sok-sok egyforma tárgyakat! Építettem tornyot, piramist a fiúknak, hogy aztán nagy vidáman ledönthessék, majd ők maguk is megpróbálták felépíteni, egymásba rakosgatni a poharakat. 

Építés közben fedeztem fel, mennyire hasonlít ez a játék a kedvenc Fisher-Price kockáinkhoz, ami sokoldalú fejlesztőhatása miatt nyerte el a tetszésemet. A kockák jól egymásra illeszthetőek és mintázatuk révén a tapintás érzékelésére is hatnak. Így gondoltam tovább a történetet, és születtek meg a mókás poharak.

Mókás poharak

Eszközök:

• 6db azonos nagyságú és típusú joghurtus vagy tejfölös pohár
• különböző rongyok: pl. törülköző, mintás zokni, színes papír stb
• díszítésnek otthon található apróságok: pl. öntapadós székláb alátét, zsenília drót stb.
• házilag készített kenhető ragasztó (lásd! előző bejegyzésem), szükség esetén ragasztópisztoly (zsenília dróthoz kellett használnom)
• olló (papírvágó és kis hegyes), sniccer
• varrógép vagy tű/cérna, gombostű

Fejlesztési területek: szem-kéz koordináció, taktilis érzékelés, memória

Hogyan készült?

A műanyag poharakra tapintásban különféle hulladék textíliákat, papírokat, itthoni limlomokat ragasztottam. A pohár nem henger, hanem csonka kúp. Emiatt bonyolultnak tűnhet a bevonása, de kis türelemmel könnyen áthidalható ez a probléma. A törülközőből egy jó nagy téglalapot szabtam, ráigazítottam a pohárra, majd ollóval lenyírtam a felesleget. A zokni ferde bőségét varrógéppel vettem be. A papírból pedig három egybevágó (7.5x7.5 cm) négyzetet ragasztottam a ( 8.7 cm magas, 7.5 cm átmérőjű ) pohárra. A felesleges papírt sniccerrel vágtam le. A fonál rögzítését nem kell magyarázni. Új felfedezésem, hogy az előző posztomban kipróbált házi ragasztó a műanyag és textil kombinációban is helytállt. A zsenília drótot ragasztópisztollyal rögzítettem. Ábrák a galériában. 

Ajánlott korosztály: Mivel a természetes ragasztó mellett ragasztópisztolyt is használtam, ezért babáknak nem, felügyelet mellett az óvodás, illetve kisiskolás gyerekeknek ajánlom a játékot. De egyszerűbb kivitelezésben, például papír és természetes textil bevonattal a kisebbeknek is jó szórakozás lehet a pohárépítő.

Játékok

1.Toronyépítés, piramis építés.

2. Csukott szemmel felismerni, melyik pohár van a kezünkben.

3. Memóriajáték: A poharakat lefelé fordítjuk, két sorba rendezzük és apróságokat helyezünk alá. Dobókockával dobunk. Feladat: megnevezni, hogy az adott sorszámú pohár alatt mi található, és abból hány darab (pl. 3 makk). Nagyobbakkal gyakorolhatjuk a sor- és tőszámneveket is: pl. A harmadik pohár alatt négy szem bab áll. Ha azonos színű papírral vonjuk be a poharakat, vagy egyáltalán be sem vonjuk, hagyományos memóriajátékot is játszhatunk. (A három makkor a 3-as számjeggyel is párosíthatjuk. Ezt a játékot külön bemutatom majd. Kövessétek a blogot!) 

Jó szórakozást a mókás poharakhoz!

A Lapulevél Blog fő célkitűzése a környezettudatosság. Ez egyrészt az újrahasznosítást jelenti (tehát a meglévő készletekből gazdálkodjunk, ne vásároljunk újat), másrészt hulladék- illetve vegyszermentességre való törekvést. 

Elképesztően jó ragasztó receptre bukkantam a minap DinArt blogján. Le is teszteltem egyből és működött. Erről számolok most be. 

Elkészítése:

• Egyszerű és olcsó. 5 perc alatt gyönyörű állagú, csomómentes ragasztót kaptam. Még átpasszíroznom sem kellett.
• A megadott hozzávalókból 1 nagyobb bébiételes üvegnyi mennyiség keletkezett.

Használata

• A recept szerzője papírragasztónak tünteti fel, azonban nem álltam meg, hogy ne kísérletezzek.
• Szalvétatechnikának is bevált. Praktikusabb, mint a decoupage lakk. A ecsetről és a kezünkről is könnyen lemosható. Nem tépi fel úgy a szalvétát, egyszerűen kezelhetőbb Az esetleges rojtos széleket, pedig szépen el lehet vele dolgozni. Habár a lakk fényező tulajdonságát nem pótolja, gyönyörűen mutat az összhatás.
• Fotó ragasztására is kiválóan alkalmas.

Miért ajánlom?

• Környezetbarát.
• Gyermekbarát.
• Nem igényel akkora erőkifejtést, mint a stiftes ragasztó, de nem is folyik úgy szét, mint a tubusos, vagy a kenőfejes. Nem maszatol. Oda és annyi ragasztó kerül az ecsettel a megadott felületre, amennyit szeretnénk. Igényes munkák születnek ezáltal. Garantált a sikerélmény,
• Nem szárad úgy be, mint az előbb említett alternatívák.
• Az iskolás tanulók párban is dolgozhatnak, saját ecsettel. Gyakorolják ezáltal az együttműködést. 
• Helytakarékos a szűk tantermekben. Mivel az elkészítése csupán néhány perc, kisebb mennyiségekben is gondolkodhatunk, attól függően, mikor lesz rá szükség.

 Természetesen nem tesztelhetek ragasztót munkadarab nélkül. Alig született még meg a Lapulevél Blog, amikor már komoly megrendeléseket kaptam családon belül. 6 éves unokahúgomnak készítettem el ezúttal a várva várt spatula kirakót, amit teljes lelkiismerettel adhatok át, hiszen abszolút vegyszermentes.

Következő hasonló projektem a tempera. Már találtam is szimpatikus receptet. Alig várom, hogy kipróbáljam. Remélem sikerülni fog.

Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet fillérekből legóhoz hasonló építőjátékot készíteni. Ez a kérdés még nyitott marad, azonban a csipesz-pálcika kombináció is izgalmas lehet. A képen látható torony alapját szolgáló csipesz-pálcika technika külföldi oldalról származik (frugalfun4boys.com). Ezt gondoltam tovább különböző játékötletekkel.

Szükséges eszközök:

• Ruhacsipesz: Egyforma méretűek legyenek! Fából szebben mutat, de a műanyag is megfelel a célnak.
• Jégkrém pálcika vagy spatula: Ha nyáron nem gyűjtöttünk pálcikát kreatív célra, spatulát minden patikában lehet kapni pár száz forintért.
• Az eszközöket dekorálhatjuk temperával, spatulára színes/mintás papírt is ragaszthatunk.

Ajánlott korosztály: Főként alsó tagozatosoknak szól a hat játék, de közös alkotásként, vagy a szabályokat leegyszerűsítve a kisebbekkel is megvalósíthatjuk.

JÁTÉKÖTLETEK:

1. Építs tornyot csipesz és pálcika felhasználásával! Osztályszinten, csoportmunkában kiváló közösségépítő gyakorlat, ha nem áruljuk el a trükköt és közös együttműködéssel oldják meg a problémát.

2. A fenti képen látható technikát alkalmazva ki építi a legnagyobb tornyot? A játékosok létszáma függ az eszközöktől. Legideálisabb 3-4 fő vagy 3-4 csapat versenye.

3. A tanulók körben ülnek (amennyien elférnek az asztalnál és amennyi eszköz a rendelkezésre áll). Mindenki kap 3 csipeszt és 3 pálcikát. A gyerekek az óramutató járásával megegyező irányban haladva helyeznek a toronyra egy eszközt. A torony nem dőlhet le. Ha ledől, kiesik a játékos és a tornyot újra elkezdik építeni a többiek.

4.Memória és téri tájékozódás fejlesztése: Megadott építményt alaposan szemrevételeznek a tanulók. Letakarjuk, vagy lefotózzuk és lebontjuk. Feladat: építsd újra! 

5. Activity: Kis kártyákra élőlények, tárgyak nevét írjuk fel: pl.: süni, repülő, helikopter, ló stb. Csipesz és pálcika felhasználásával alkosd meg, ami a kártyán szerepel!

6. Legfeljebb 3 csipesz és 3 pálcika felhasználásával fél perc alatt hány alakot tudsz megformázni?

 A szabályokat természetesen variálhatjuk, egyszerűsíthetjük. De akár szabad játékként is bevethető a csipesz-pálcika építő.

A csipesz fejlesztő hatásáról egyik korábbi bejegyzésemben írtam,

Jó mókázást Mindenkinek!

 A  Zene Világnapja után nemsokkal a zenei nevelés mikéntje motoszkál bennem. Tudományosan bizonyított, hogy az ének, a zene oldja a belső stresszt, javítja a mentális egészségünket. A kórusban éneklés pedig kifejezetten jótékony hatású, hiszen a közösség tagjai egymásra hangolódva jelenítik meg a csodát. Részesévé válnak a szépnek.

Kodály Zoltántól tudjuk, hogy a zenei nevelés kilenc hónappal a születés előtt elkezdődik. Az anyai szívverés a legelső zenei élményünk. Hasonlóan fontos a szülők hangja, amit felismer később az újszülött, így találva biztonságot, menedéket a külvilágban. 

Amióta megtudtam, hogy Dávidka megfogant, naponta énekeltem neki, gitároztam és hallgattunk zenét. Nem néztem utána, pontosan mikor fejlődik ki a magzat füle, hallása (8-24. hétig), tudtam, hogy az a többlet érzés, amit a zene nyújt, annak a kicsi pöttynek a javát szolgálja. Talán erre is gondolhatott Kodály, amikor így fogalmazott: "Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel." A mai napig szereti ezeket a dalokat mindkét gyermekem és meg is nyugszanak rá. A legnagyobb hatást azonban az az instrumentális (Taize) CD érte el Dávidkánál, ami kilenc hónapon át kísérte végig a házi munkát. Születése után nyolc hétig megfeledkeztem róla, majd ekkor egy nyűgös estén elővéve hirtelen elhallgatott a vigasztalhatatlan csecsemő. Szeme kikerekedett és pici fejét a hang irányába fordította. Percekig néma csendben figyelt.

Az esti rutin szerves része a meseolvasás mellett az éneklés. Mindaddig, amíg hosszabb történetek nem kötötték le Dávidkát, népdalokat, gyerekdalokat énekeltem neki esténként, de napközben is. Fontos az anyai hang, még az se baj, ha zeneileg nem tökéletes. Nem tudjuk elrontani a hallását, hiszen felülkerekedik a minőségi idő, a közös zenei élmények hatása. Másfél éves volt Dávid, amikor ő maga kérte a saját kis nyelvén az énekeket. És úgy megörült, amikor nagy nehezen kitaláltam, mire gondolt! Két éves kora körül kezdtünk el közösen énekelni esténként. Az első dallam, amit magától dudorászott, a Süss fel nap általa ritmikailag kissé leegyszerűsített változata. Ekkor kapott nagyfiús ágyat, mellé feküdtem és egyszerre énekeltük az átköltött dallamot. Nagyon boldog volt.

Az anyai hang mérföldkő a gyermekek személyiségfejlődésében, de nem lehet elég korán elkezdeni az élő hangszeres zene hallgatását, vagy a komoly zene illetve igényesebb zene lejátszását sem. Nyugtató hatásuk közismert, és gyermekeink hallását is fejleszthetjük ezáltal. Hogy Mozart zenéje mennyire hat a babák intelligenciájára, azt vitatják a szakértők, de azt a vastag betűs címet túlzásnak tartom az egyik közismert zenei portálon, miszerint "Mozart semmit nem segít a babáknak". Már hogyne segítene, amikor a felnőttek lelkét is szépíti!

Az élő zene maga a csoda a gyerekeknek, mihelyt értelmük nyiladozik. Saját hangszereket is örömmel szólaltatnak meg. Mivel rendszeresen furulyázom, gitározom nekik, a fantáziájuk is fejlődik. A két és fél évesem például szerepjátékban utánoz. Mindenbe belelátja a gitárt. Gitározott már kannával de cipőkanállal is. Kis műanyag bolti gitárt szándékosan nem veszek, hogy ne szűnjön meg a varázslat. A legújabb variációk a popsitörlő fedelére vagy a legósdoboz tetejére rögzített befőttes gumik, amit én készítettem. De doboltunk is már hármasban (1 éves, 2.5 éves, 32 éves) a szomszédok örömére. A legjobb hangzást a régi piros zománcos fazék adta. 

 A zenei élmények a hallásfejlesztés mellett a közösségi lét által a kötődést is megalapozzák a családban.

Iskolásoknál nagyon fontos a hangszertanulás, legalább a furulya, de tapasztalatom, hogy a gyerekeknek hamar elmegy a kedvük a zenetanulástól a szolfézs miatt. Ezen mindenképpen egyszerűsítenék, hogy az élményen legyen a hangsúly, és kezdetekben kevesebb tárgyi tudással terhelném a délutánra elfáradt tanulókat. Az énektanulást pedig mint készség tárgyat nem szabadna osztályozni, hiszen sokfélék vagyunk. Ha rosszabb jegyet kap a rossz hallású tanuló, aki csak a szöveget magolta be, az legalább olyan igazságtalan, mintha megkapná a jelest. Azt a jelest, amit Pisti kapott, amikor megkönnyeztük az általa előadott népdalt.

A zenei nevelésnek az iskolában is mint élménytevékenység kéne működnie. Annak tudatában, hogy az osztályközösséget építjük ezáltal.

A természet közvetlen megtapasztalása létszükséglete minden kisgyermeknek. Ők azok, akik ösztönösen rácsodálkoznak a világra, genetikailag fogékonyak rá. Az iskolapad elvű oktatás a hibás az esetleges érdektelenség miatt. Maria Montessori így fogalmaz: "Napjainkban a modern társadalom körülményei közt a gyermekeknek nagyon kevés alkalmuk adódik, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljenek a természettel. ( ...) Még a legkisebb gyermek is erősebb, mint gondolnánk, a szabad természetben. A városban már egy rövid séta után fáradtnak érzi magát a gyermek, ebből arra következtetünk, hogy gyenge. Pedig lomhaságának a mesterséges környezet az oka, az unalom, az alkalmatlan öltözék, a fájdalom, amit a kis lába a bőrcipőben érez, amikor a városi kemény aszfalton sétál. Amikor közeli kapcsolatba kerülnek a természettel, megmutatkozik a gyermekek ereje. Az alig kétéves, normális, erős, jól táplált gyermekek kilométereket tudnak gyalogolni, meredek hegyekre másznak fel kicsi lábukkal a tűző napon."

A természettel való bensőséges viszonyt nem adja vissza semmilyen preparáció, projektorral kivetítés, tankönyvi illusztrálás. Ha a gyermekek saját környezetében nem figyelik meg az adott életközösség működését, ideig-óráig megértik az összefüggéseket, de életre szóló tudást nem szereznek ezáltal. Azonban az információ megszerzése is csupán kicsiny szelete, annak, amit ez a különleges kapcsolat nyújt. Olyan képességeiket fejleszthetők az erdőben, amit egyetlen eszköz sem pótol. Összegyűjtöttem néhány ilyen gondolatot. 

1. Gyaloglás: A szülők manapság autóval hordják gyermekeiket, pedig a séta alapvető szükséglete az emberi szervezetnek, pláne ha fejlődésben van. A gyaloglás, emelkedőn gyaloglás hatást gyakorol a csontokra, izmokra, ízületekre, növeli a stressztűrő képességet és a kitartást. Az erdei séta ráadásul nyugtató hatású, segít letenni a napi problémákat. De érdekessé tehetjük a gyaloglást csendjátékkal is, megfigyelve a természet hangjait.

2. Őszi avar: A gyerekek nagyon szeretik, de nemcsak a nagymozgásokat gyakorolhatjuk  azáltal, hogy ráugranak és a magasba szórják, hanem az érzékszerveket is fejleszthetjük. Készítsünk egy nagy kupacot, lehetőleg minél színesebb levelekből, rejtsünk el benne különböző terméseket! A gyerekek először csukott szemmel keressenek terméseket, ismerjék fel! Majd ezután kinyitva szemüket csoportosítsák a leveleket színük, alakjuk, méretük szerint! És máris kész a logikai készlet.

3. Színpaletta: Látszólag minden zöld, sárga, piros az őszi erdőben, azonban életközelben ezerféle a variáció. Életre szóló vizuális élményt nyújthat ez a felismerés, amely akár megalapozhatja különleges kapcsolatunkat a természettel. Papírtányéron különböző színű leveleket, terméseket stb. gyűjthetünk a földről.  Színük szerint sorba tehetjük. Otthon, iskolában kikeverhetjük az adott árnyalatokat, készíthetünk tanulmányrajzot.

4. Távolba nézés: Köztudott, hogy a távolba nézés pihentető a szemnek, ezáltal testünkre, lelkünkre is jó hatással van, emellett javítja a látást. Erdei ösvényen is elnézhetünk jó messzire, de a hegy tetejéről való kilátás az igazi élmény. Gyakorolhatjuk így a tájékozódást, megkereshetjük az ismerős pontokat, erősítve a látást, koncentrációt ezáltal.

 5. Egyensúlyozás köveken, farönkökön:  Divatos és drága játékokkal próbálják helyettesíteni ezt az egyszerű gyakorlatot, ami fejleszti az egyensúlyozáson kívül még a térérzékelést és a mozgáskoordinációt is. Gyerekkori emlékem, amikor patakon keltünk át és kövekre lépdelve találtunk biztos pontot. Majd valaki a túloldalról mindig visszafordult, hogy segítsen annak, aki nehezebben jut át. Nagyobbakkal bizalomjátékként is játszhatjuk, növelve ezzel a közösség erejét, erősítve a társas kapcsolatokat.

Látható, hogy mennyi olyan élményt nyújt az erdő, amit az iskola nem tud biztosítani a négy fal között, drága vagy hosszú munkával elkészített eszközökkel sem. Holott a természet minderről gondoskodik.

Közeledik Szent Mihály arkangyal ünnepe, szeptember 29. Ez a nap a gazdasági év őszi fordulója (Magyar Néprajzi Lexikon). Lassan beköszönt a hideg, az állatokat visszaterelik a nyári legelőkről. Véget ér növények betakarítása, a télire való begyűjtés. Hálát adunk minden kincsért a Gondviselésnek, amit a természet által adott.

A régi korok embere nem termelt hulladékot. A termések, gabonák feldolgozásakor a növények minden részét hasznosították. Olyan népi játékokat szeretnék bemutatni a teljesség igénye nélkül, melyek ezekből a kincsekből születnek, de saját ötleteimmel is kiegészítem a felsorolást. Nem mélyedek el 1-1 játék részletes leírásában. Nagyvonalúan, inspiráló jelleggel írok most.

1. Csutkababa: Szeptember vége felé, amikor elkezdik törni és lemorzsolni a kukoricát, összegyűjtik a csutkát, a csuhét és kiszárítják. A csutkababához szükséges egy félbetörött kukorica csutka és egy négyzet alakú vászon. A vászon felső csücskét behajtjuk, rásimítjuk a csutka tetejére, ez lesz a baba feje, majd a két oldalsó csücsköt egymásra hajtva bepólyázzuk a kis csecsemőt és fonállal, rafiával átkötözzük. (Részletes leírás a Duna-Tisza közi Népművészeti egyesület honlapján ( http://www.dunatiszakozi.hu/csutkababa.kepek.html)

2.Csuhébaba: Szebbnél szebbek, a kézmûves vásárok gyöngyszemei. Elkészítésük mégsem olyan bonyolult. A kiszáradt csuhékat beáztatjuk meleg vízben, a végeit egyenesre nyírjuk, majd cérnával kötözve alakítjuk ki a baba testét, fejét, ruháját. Hajának kukoricahajat is használhatunk. 

3.Csutkavár építés: A kiszáradt csutka remek ügyességi építőjáték, ha egymásra rakosgatják a gyermekek. Versenyezni is lehet, ki tud magasabb várat építeni. 

4. Buborékfújás szalmaszálból: " A szappanbuborék-fújáshoz szappanos víz kell és egy lúdtoll üreges szára vagy szalmaszál. Ezzel szívják fel a vizet, és buborékot fújnak. Igyekeznek, hogy azok minél szebbre és nagyobbra sikerüljenek."  (Magyar Néprajz, 6.kötet, http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/06/103.html#104). Hozzátenném, hogy a régi szappanok, valószínűleg alkalmasabbak voltak erre a célra, de érdemes kísérletezni, hátha sikerül. Esetleg természetes mosogatószert lehet hozzákeverni. A szalmaszál egyébként szívószálnak is funkcionált régebben. Ma drága pénzért veszünk fém szívószálat a műanyag kiváltására, holott a természet eme kényelmünket is kiszolgálná.

5.Napraforgó paripa: Fiúgyermekek vesszőparipaként lábuk közé vették és így szaladgáltak. Ügyességi és szerepjátéknak is kiváló lehet. Körülbelül februárra szárad ki a napraforgó szár annyira, hogy alkalmas legyen erre a feladatra.

6. Meggymag: Nyári befőzésnél rengeteg összegyűlik. Mindig félretesszük. Alapos mosást követően beszoktuk tenni a sütőbe kiszárítani. Évszázadok óta ismert népi gyógymód a felmelegített meggymag párna fájdalomcsillapító hatása révén.  Párnaként használva is egészséges, mert felveszi fejünk formáját, kiváltva a ma közkedvelt hungarocell golyókat. Ha harmadik babánk lesz, biztos varrok majd egy ilyen szoptatós párnát. Gyerekeknek "babzsákot" is készíthetünk. Az ilyen meggymag párnákon, vagy pusztán a meggymagon való lépkedés fejleszti a taktilis érzékelést. De a babzsákokkal célba dobást is gyakorolhatjuk, hogy egyet említsek a sok száz gyakorlat közül. 

 Amióta megjelent a környezetet súlyosan terhelő műanyag, elkényelmesedett az ember, pedig a természet adottságait kihasználva könnyen kiválthatjuk a mindennapi civilizált tárgyakat, példát véve dédanyáinkról.