Régi álmom teljesült ezzel az egyszerű albummal, hiszen a ragasztó, a festék és még a papír is házi készítésű. ( A ragasztó és a papír leírását lásd korábbi bejegyzéseimben.) Blogom bevezetőjében írtam arról, mennyire rátelepedett a kereskedelem az alkotásra. A scrapbooknak (ha ez a kezdetleges kis füzet annak nevezhető), pont a személyesség a lényege. No, megértem, hogy a minőség sem utolsó szempont, de ez az egyensúly felborulni látszik fogyasztói társadalmunkban. Legrosszabb élményeim a hobbi boltokban a kottapapír mintás stencil, a zacskóban árusított szárított narancs, vagy a "csináldmagad" kollekciók. Holott csekély találékonyság meglátni egy kidobásra ítélt újságpapírban az albumba illő gyönyörű mintát. Így nemcsak személyesebbé varázsoljuk alkotásunkat, de hulladékmentesek maradunk. 

Sokféle festékreceptet kipróbáltam a napokban, de egyik sem vált be igazán. Színben és állagban sem hozták a várva várt sikert. A legegyszerűbb és leginkább festéknek mondható kutyulék a klasszikus tempera receptjéhez áll a legközelebb( tojássárgája+ételfesték+ecet+ pici olaj). Gyerekeknek nem ajánlott! 

Végül valami egészen egyszerű módon díszítettem a merített papírt. Ecetes olajos céklalével és ételfestékes vízzel fröcsköltem pettyeket rá. Az olaj azért fontos, hogy ne ázzon át a papír mielőtt nyomot hagy a festék. De lássuk a hogyan is készült lépésről lépésre ez az album!

1. A merített papírt méretre vágtam. (Merített papír készítéséhez lásd korábbi bejegyzésem!) Körberajzolhatunk bármilyen kártyát, kártyanaptárt.

2. Megterveztem a fényképek helyét, sorrendjét. A fotók nem aktuálisak, a nyári emlékeket elevenítik fel, ugyanis a nyáron kinyomtatott, fel nem használt képeket vettem újra elő.

3. Fröccsintéssel, vagy könnyed ecsetvonással díszítettem az üres oldalakat, vagy kisméretű fotók körüli üres helyeket. Cékla és ételfesték mellett, a vöröshagymahéj leve is jó szolgálatot tehet.

4. Felragasztottam a fényképeket házi készítésű ragasztómmal. (Ragasztó készítéséhez lásd korábbi bejegyzésem!)

5. Megterveztem és díszítettem a borítót. A szárított levendulát ragasztópisztollyal rögzítettem.

6. Tűvel, cérnával összevarrtam az oldalakat. Óvatosan, mert a merített papír hamar elszakad. De ha így járunk az sem baj, mert könnyen ragasztható. Ha nem a cérnánál szakad el, még a stílus részét is képezheti.

Merített papírból szép ajándékokat, karácsonyi lakásdíszt is lehet készíteni teljesen hulladékmentesen, de ez az album a fényképekkel most megszólított.

Alkoss hulladékmentesen a Lapulevéllel! Jó szórakozást!